Kötet, Fezejet

1    I,      I| magas kemény kravátliba van szorítva, melyet két hegyes vászonfül
2    I,    VII|     ért, ott lábaihoz levén szorítva s széles csipkekarmantyúval
3    I,    VII| szegletébe, karjait keblére szorítva; nem mert föltekinteni.~ ~
4    I,    VII|        szólt Rudolf magához szorítva ellenállhatlanul a delnőt.~ ~
5    I,   VIII| hull ismét vissza, maga alá szorítva lovagját, ki lábával a kengyelbe
6    I,     IX|  kirakott kardok markolatát szorítva, gyönyörű pörge bajuszokkal
7   II,   XVII|    akár szabódott, meg volt szorítva, nem menekülhetett, ki kellett
8   II,  XVIII|  Fanny hevesen, túlboldogan szorítva szívéhez Flóra kezét, melyet
9   II,    XXI| kezet csókolva, amott kezet szorítva, végre visszakerül az egymás