Kötet, Fezejet

1    I,      X|      befertőztessék, hogy lelke, szerelme haszontalan, pimasz kéjencek,
2    I,     XI|          tiszta, erénye gyémánt, szerelme szűz?… De ha a kísértő felviszi
3    I,    XII|     kinek jótéteményeiért egykor szerelme hálaérzetével tudott volna
4   II,  XXIII|          idegen fickók becstelen szerelme által elrabolja a törvényes
5   II,   XXIV| ellenségnek, oltalma a népnek és szerelme a nőnek.~ ~Kárpáthyné remegve
6   II,   XXIV|      legszebb, a legkedvesebb nő szerelme által lehetne boldog, még
7   II,    XXV|         elfogadni azt, ki iránti szerelme már félőrültté tevé, elfogadni
8   II,    XXV|    bánata és örömei, fájdalma és szerelme, mint minekünk. A költők
9   II,    XXV|         ez a virágok boldogtalan szerelme. De istenem, ön oly halavány,