Kötet, Fezejet

1    I,    III| legkedvesebb emberem. Könyveit százszor keresztülolvastam már, s
2    I,      V|   lelket, ami tőle távol volt. Százszor földhöz kellene csapnia
3   II,     XV|   semmi ürügy alatt, a tárgyat százszor lehet változtatni, s a sötétben
4   II,    XIX|      holmi gyönge szívű embert százszor belezavar a beszédjébe,
5   II,    XXI|      orcáját legyinti, és neki százszor több oka van most azt óhajtani,
6   II,   XXIX|     melyet senki sem olvasott. Százszor bejöttem azóta a szobába,
7   II,   XXXI|       keblében viselve naponta százszor elővonhasson, és százszor
8   II,   XXXI|      százszor elővonhasson, és százszor meg százszor összecsókolhasson,
9   II,   XXXI|  elővonhasson, és százszor meg százszor összecsókolhasson, s hogy