Kötet, Fezejet

1    I,      I|          Jobbra, de balra forog, sír szeme, könnye csorog.”~ ~ ~–
2    I,    III|           hogy oly elhagyatott a sír, az igazság rossz ajánlólevél.~ ~
3   II,     XV|     mutassa a kocsis előtt, hogy sír, mely kívánatnak eleget
4   II,  XVIII|   könnyezzen, amaz örömkönnyeket sír, hogy őt mosolyogni látja.~ ~–
5   II,  XVIII| nevettetni! Egyet szól, és akkor sír az ember, másikat szól,
6   II,    XXV|       kezét gyöngéden.~ ~– Miért sír ön?~ ~Pedig tudta jól, hogy
7   II,    XXV|      Pedig tudta jól, hogy miért sír.~ ~– Miért jött ön ide? –
8   II, XXVIII|       asszony csakúgy leszállt a sír férgeihez, mint a legszegényebb
9   II,   XXIX|          a sírban nyugszik. Ez a sír kezdete és vége életembeli