Kötet, Fezejet

1    I,    VII|        akiktől hallani fogják. Rég volt nekem egy bizarr eszmém,
2    I,    VII| fellett végigforgatnia, mikben rég elfeledett, s most újra
3    I,    VII|  voltak letéve. Egy-egy arckép rég nem látott rokonoktól, egy
4    I,   XIII|    felkopik az álla. Más ember rég milliomos volna az ő helyzetében,
5    I,   XIII|        egy gyermek, kit valami rég óhajtott mulatságba visznek;
6   II,    XIV|      is nevetett, pedig bizony rég az ideje, hogy azt nem próbálta.~ ~
7   II,  XVIII|     ésszel azt képzeltem, hogy rég megboldogult leányom áll
8   II,  XVIII|   zajától. Oly hang ez, melyet rég nem hallottak e falak.~ ~
9   II,   XXIX|       juttatá a reánézőnek ama rég elhunyt ősöket, kiknek midőn