Kötet, Fezejet

1    I,      I| énekszóval, utánuk ment a poéta, nyakába kötve palástul az abroszt,
2    I,    VII|          gyémánt fétist akasztva nyakába, s azzal sietett hirtelen
3    I,   VIII|         a leveleket, s karikását nyakába vetve, így ült fel ismét
4    I,      X|          szóra az egész család a nyakába borult, csókolták, cibálták,
5   II,    XIV|        kapaszkodva Boltay mester nyakába, s megcsókolva gömbölyű
6   II,    XIV|             vágott közben Boltay nyakába borulva a lyánka. – Ha valakit
7   II,   XVII|       Fanny szíve elfacsarodott. Nyakába veté magát nagynénjének,
8   II,    XXI|         a lova felrúg, és a lova nyakába, mikor az ágaskodik. Azután
9   II,   XXVI|        láttam őt vele ölelkezni, nyakába borulni és megcsókolni.~ ~–