Kötet, Fezejet

1    I,     VI|          e szókat kiáltá:~ ~– Au nom de la reine! (A királynő
2    I,     VI|        az első karzatról:~ ~– Au nom du peuple! (A nép nevében!)~ ~
3    I,    VII|        Chataquéla, légy te az én nőm!~ ~A hölgy reszketett, nem
4   II,     XV|       őket egymásnak.~ ~– Kedves nőm! Ez itt kedves öcsém, Kárpáthy
5   II,  XVIII|      gróf Szentirmay Rudolfné! – nőm… – sietett János úr a hölgyeket
6   II,  XVIII|      úrnőim. Flóra nagysád ide a nőm mellé, ide, ide. Marion
7   II,   XXIV|   Kárpáthyné gyönyörű hölgy.~ ~– Nőm szebb… – felelt rá édes
8   II,   XXIV|       Nono; én nem kívánom, hogy nőm kedveért őt rágalmazd, sőt
9   II,   XXIX| szeretett, s azokkal feledhetlen nőm sírját beültetni. Ugyancsak