Kötet, Fezejet

1    I,     II|          Abellino.~ ~– Tehát azt mondám az imént, hogy ötnek nagybátyja
2    I,     IV|          fejem!”~ ~– Annál jobb, mondám, tehát adatni fogjuk ugyanazon
3    I,      X| megjegyezni, miszerint nem hiába mondám az elébb, hogy „követelem”,
4    I,   XIII|         s utolér az eső. Sebaj – mondám én –, itt kell lenni közel
5   II,    XIV|        csak embléma. Nekem, mint mondám, egy tervem van, melyet
6   II,    XIV|      Boltay papa, az elébb önnek mondám, hogy vegyen el, magához
7   II,     XV|        engemet megcsúfoltatok” – mondám, és levetém a ruhákat, amiket
8   II,     XV|          venne. „Menjen az úr! – mondám neki. – Majd hiszi azt valaki
9   II,  XVIII|          mondta.~ ~– Igenis. Azt mondám, amit valóban érzek. Nekem