Kötet, Fezejet

1    I,   VIII|          azután elvegyül a többi lovas között.~ ~Míg ott alkudozott,
2    I,   VIII|       ostorcsattogás, valamennyi lovas lova nyakára fekszik, a
3    I,   VIII|      kiálta rekedten a legyőzött lovas, midőn kalapjával kínálták. –
4    I,   VIII|     elfutott mellette, s ekkor a lovas maradt hátul, a vad futott
5   II,    XXI|         más, mint a legdaliásabb lovas, a legmerészebb udvarló,
6   II,    XXI|         mindannyi közt a legjobb lovas. Már egészen mellé jutott.
7   II,   XXIV|          körülrobogva a tizenkét lovas daliától, ő maga levett
8   II, XXVIII|       Márton – szól az elöl menő lovas, a hátul jövőt figyelmeztetve. –
9   II, XXVIII| aláfordított fáklyával.~ ~Az éji lovas egyenesen az emlék felé