Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            ostorpattogás hangja elhat olykor a fülébe; de biz ő nem bánja;
 2    I,    III|             kis bajusz pelyhedzik; ha olykor megszólal, oly mély, dörgő
 3    I,      X|               nemes hajlamaik. Az apa olykor elgondolá: „Ebből híres
 4    I,      X| kegyetlenséget, nem bánta volna ugyan olykor, ha már szólnának valamit
 5   II,     XV|               sietett azt felkeresni, olykor lopva megcsókolta a ruhája
 6   II,     XV|         könnycseppek akartak lenni.~ ~Olykor nagyokat sóhajtott Fanny
 7   II,     XV|            figyelve szürcsölé kávéját olykor anyjára tekintve, ki nem
 8   II,     XV|         fenyegető dolgokra készül; ha olykor el nem nevetné magát, haragosnak
 9   II,   XXIV|               nem fejezett toalettel, olykor sáros csizmával, mikor a
10   II,  XXVII|    hasonlítani, annál nagyobbak, s ha olykor lecsukta azokat, a hosszú
11   II,   XXIX|             én attól; vágyódom utána. Olykor valami gyors zúgás csap