Kötet, Fezejet

1    I,      I|               Hiszen nem ajándékot kérek! – kiálta végre szóhoz juthatva. –
2    I,     IV|              Uraim, én diszkréciót kérek – szólt méltatlankodva Abellino –,
3   II,  XVIII|           nagyon nehéz szolgálatot kérek öntől, de önnek ismerni
4   II,  XVIII|       iránti szeretet – engedelmet kérek! – tisztelet…~ ~– Csak hagyja
5   II,  XVIII|        szeretett engem; bocsánatot kérek, hogy őróla szegényről beszélni
6   II,  XVIII| szenvedőnek a szívében. Engedelmet kérek, hogy ezt a szabadságot
7   II,  XVIII|          szorulva. Ezer bocsánatot kérek, hogy így bátorkodom beszélni.~ ~–
8   II,  XVIII|                Ezerszer bocsánatot kérek ezen szavaimért, de meg
9   II,   XXII|       haragszik ön meg, ha valamit kérek öntül?~ ~– Ezeret! ezeret!