Kötet, Fezejet

1    I,     VI|         volt, hogy az excellens ifjút küldötte előre.~ ~S az ifjú
2    I,    VII| legújabb divat szerint öltözött ifjút pillanta meg, de ki egészen
3    I,     XI|   ügyben a nép szószólója.~ ~Ez ifjút azért küldé annyiszor Terézhez
4    I,   XIII|       unszolák a nagyra becsült ifjút, hogy rögtön, még azon éjjel
5   II,    XIV|         Sándor – szólitá meg az ifjút a mester –, remeked valóban
6   II,    XIV|  mindketten úgy szerették e két ifjút, mint tulajdon gyermekeiket;
7   II,     XV|        nap nem lát magához illő ifjút, pedig a szív vágyai ilyenkor
8   II, XXVIII|            Rudolf úgy szánta az ifjút.~ ~– Maradjon ön itt, én
9   II,   XXXI|       fel! Nagyon szeretett egy ifjút, és annak nevét sem mondta