Kötet, Fezejet

1    I,      V|     harag, ellenállhatlan csáb, halvány bosszú vagy nevettető tréfa
2    I,      V|     ágya mellett, s maga is oly halvány, miként az. Hosszú éjszakákon
3    I,      V|   Jozefine ott ül ágya mellett, halvány, nemes vonásain a megtért
4    I,    VII| nyugalma, szép tojásdad arcának halvány vonásai, melyre ha sokáig
5    I,    VII|         oly ragyogónak látta, s halvány körrajzokat vetett a papírra.
6    I,     XI|         alkotott. Magas, komor, halvány arcú férfiúnak képzelte
7   II,     XV|         sem pirul, hanem hideg, halvány maradt.~ ~Nagy titkolózva
8   II,     XV|       Fanny arca nem volt többé halvány, hanem piros, mint a hajnal,
9   II,    XXI|         a delnő alatt; arca oly halvány, és keble úgy hullámzik.