Kötet, Fezejet

1    I,      V|     hangon rebegve:~ ~– Mindent hallottam. – Óh, a betegek ravaszok,
2    I,    VII| Abellino sem veszté azt el.~ ~– Hallottam már – szólt Rudolf teljesen
3    I,   VIII|         is voltam a templomban, hallottam, mondta a tisztelendő úr.~ ~–
4    I,     XI|        legcsodálatosabb híreket hallottam, mintha nem éppen nagyon
5   II,     XV|      azért szerettem, mert tőle hallottam mindég tefelőled valamit.
6   II,  XVIII|    midőn megérkezett ide, önrül hallottam beszélni, s azokból, amiket
7   II,  XVIII|     beszélni, s azokból, amiket hallottam, képzeltem önt magam elé.
8   II,  XXVII|       jó öreg Kárpáthy Jánostól hallottam legelőször”.~ ~Mi legyen
9   II,   XXIX|         Nézd, itt ezen szobában hallottam őt legutoljára nevetni –