Kötet, Fezejet

1    I,    VII| harmadiknak hősné, negyediknek gyermeteg, itt óvatos, amott öntudatlan,
2    I,     XI|        ki még csak istenről és gyermeteg vigalmakról eszmél; ezt
3   II,    XIV|     kocsijáról, vidám, nevető, gyermeteg tréfával hordta körül gazdaságán,
4   II,     XV|      indulattal, ellentétben a gyermeteg ajkkal, mely az alvó ártatlanságé,
5   II,  XVIII|       s hogy fel ne állhasson, gyermeteg kedélyesen átfogta karjaival,
6   II,    XIX|         szólt Flóra nevetve, s gyermeteg játszisággal ragadta fel
7   II,   XXIV|       mikre nézve a te tiszta, gyermeteg lelkedben minden fogalom
8   II, XXVIII|        alatt, s beszélt előtte gyermeteg örömmel, minő jó gazdasszony
9   II,   XXXI|        hallott beszédet és oly gyermeteg lelkesüléssel, hogy a ráleső