Kötet, Fezejet

1    I,      V|         égő fejét keblére fekteté, gondolva, hogy ha ragályos a láz,
2    I,    VII|           a kasmír felöltönyt, nem gondolva meg, hogy sokkal nagyobb
3    I,      X|      odaugrik, s feltárja az ajtót gondolva, hogy ez is egy tréfás fiú
4    I,     XI|           szorgalmasan félretevé – gondolva, hogy hátha majd ő nem lesz,
5    I,    XII|           viszonza Sándor, magában gondolva, hogy azért nem szükség
6   II,     XV| lefekvéskor nélkülözni szokás, nem gondolva vele, hogy szűz szépségének
7   II,     XV|          az öreg úr, csakugyan azt gondolva, hogy a levél tele van vad
8   II,   XXVI|             szólt Abellino magában gondolva, hogy alkalmasint ez hát
9   II,  XXVII|               A férj örül magában, gondolva, hogy ez a gyógyulás jele;