Kötet, Fezejet

 1    I,      V|        azt megbüntetik.~ ~– Légy nyugodt, és ne gondolj arra többet.~ ~–
 2    I,   VIII|            Úgy? – szólt a legény nyugodt szívvel. – Nem tudtam. No
 3    I,      X|        őt a zavarból maga Teréz. Nyugodt, hideg arccal megszólítá:~ ~–
 4    I,     XI|    keresett úriasság, hanem az a nyugodt biztosság, mit az egyiránt
 5   II,     XV|          szólt Fanny határozott, nyugodt hangon –, hogy életemben
 6   II,     XV| elzárkózni velem.~ ~E szavak oly nyugodt, oly határozott hangon voltak
 7   II,  XXIII|    föltétel ez rólam!~ ~Abellino nyugodt lélekkel hajigálta a kezébe
 8   II,  XXVII|       ismét, mindenkire ráismer. Nyugodt, szelíd hangon szólt a körüle
 9   II,   XXIX|          hogy most józan ésszel, nyugodt vérrel végintézetet tegyek,
10   II,   XXIX|      éltemet elhagyom – folytatá nyugodt, szilárd hangon (minden
11   II,   XXIX|     János inte neki, hogy legyen nyugodt, ezt jobban tudja már ő.~ ~–