Kötet, Fezejet

1    I,     II|     mind e csodákat megbámulá, valahára mégis okkal-móddal ráakadt
2    I,     VI|   tiszteletével adózott, végre valahára megalázva, összetörve lássa.
3    I,      X| rokonom. Óh, milyen szerencse, valahára láthatni…~ ~– Éppen nem
4    I,     XI|             Máriám szellemének valahára eleget fogok tehetni.~ ~
5   II,    XIV|           Menj fátumod után!~ ~Valahára alszik az egész ház. Álmodjatok!
6   II,     XV|         akar-e hát voltaképpen valahára meghalni, vagy sem.~ ~Kecskerey
7   II,  XVIII|        illúziót.~ ~Ah, végtére valahára kigömbölyödnek arca vonásai.~ ~
8   II,    XXI|      az egész társaságban: „Ah valahára mégis eljött!”~ ~Ki jött