Kötet, Fezejet

1    I,    III|        mondani.) Rudolf mosolygott az utóbbi állításra, s fél könyökre
2    I,      V|        legrégibb kedves cselédje, kit utóbbi időkben minden munkától
3    I,      V|   Semiramide-ben * akarná hallani, ez utóbbi dalmű vétessék elő. Azonban,
4    I,    VII|        eltávozott.~ ~Abellino arca az utóbbi szavaknál mosolygó gömbölyűségéből
5    I,    XII|          seborvos és egy szolga. – Az utóbbi hozta magával nagy, saját
6    I,   XIII|             számára áldozák föl.~ ~Az utóbbi ős nagyszerű gazda volt,
7   II,     XV|                 Abellino (ismét ő) az utóbbi idők kudarcai által a dühig
8   II,   XXIV| Szentirmay-kastélyban töltött idő. Az utóbbi napokban azonkívül is el