Kötet, Fezejet

1    I,      X|      s tántorogva ért le az utcára; az ácsorgók nevetve mondák
2    I,    XII|  Teréz és Fanny ezalatt egy utcára nyíló ablakban ültek kézimunkával
3   II,    XIV|  nálam nélkül egy lépést az utcára nem teend, és ha végre megsokallom
4   II,     XV|    énnekem sohasem lehet az utcára kimennem, hogy a szemem
5   II,     XV|  fel, s úgy szaladtam ki az utcára. Magam sem tudtam, mit csinálok.
6   II,     XV|    ha megvénül, kidobják az utcára. Héj, bizony jobban tenné
7   II,    XVI|      legfeljebb kihallik az utcára, s elfognak bennünket.~ ~
8   II,   XVII| bátran ki lehetett jönni az utcára, nem kellett félni az embernek,