Kötet, Fezejet

1    I,     IV|  nyavalyás ijedtében majd elhalt, térdre esik a herceg előtt, és
2    I,     VI|     elfeledkezék Semiramisról, és térdre roskadt. Azt hiszik sokan,
3    I,    VII|            a bámulat. Az ifjú fél térdre bocsátkozva mindkét kézzel
4   II,    XIV|  megsajnálta könnyező gyámjait, s térdre omolt Boltay előtt, fejét
5   II,     XV|         tartott fenn. Ott előttök térdre esett, úgy csúszott a két
6   II,     XV|          leányához ért, ott ismét térdre rogyott, Fanny pici lábacskáit
7   II,   XXII|           bírni! A bohó öregember térdre esett neje ágya mellett,
8   II,  XXVII| tekintettel.~ ~És a jó öreg nábob térdre hull az ágy mellett, s arcát