Kötet, Fezejet

1    I,    VII|       rajtok.~ ~Ő volt az! Fel sem tekintett a hölgy, de tudta azért,
2    I,    VII| alakítanunk?~ ~E kérdésnél büszkén tekintett unokájára Eszékiné.~ ~–
3    I,      X|     jövedelemből.~ ~Mayer akárhová tekintett, rosszkedvű, levert, durcás
4    I,      X|           aki ránéz.~ ~Senkire sem tekintett, csak Fannyhoz szólt.~ ~–
5    I,    XII|         legelébb is a névaláírásra tekintett, a meglepetés felkiáltása
6   II,     XV|  fölequipírozva * magát, a tükörbe tekintett, egyedül levén a szobában,
7   II,  XVIII|        felelt Fanny, és mosolyogva tekintett a becsületes öregre.~ ~Ez
8   II,    XXI| lovaglásban, s valahányszor nejére tekintett, húsz évvel látszott fiatalabbnak;