Kötet, Fezejet

1    I,      I|   embernek legyen mivel bedugni a száját, hogy ne káromkodjék annyit.~ ~–
2    I,      I|    Gyárfás úr lehúzá szemöldökét, száját feltolta az orráig, s ujja
3    I,      I|           nekifanyalodva eltátá a száját, szemeit behunyta, s egy
4    I,   XIII|       szolga.~ ~– Fogja be kend a száját! – rivallá rá Jancsi úr;
5    I,   XIII|               No mit tátja kend a száját? – kiálta Jancsi úr a háta
6    I,   XIII| fokhagymaszagú az úr! Tartsa be a száját; nem megmondtam már, hogy
7   II,   XXIX|     nagyon drága szó az, ami az ő száját elhagyja, s akármiről beszél,
8   II,   XXXI|           összecsókolá szemeit és száját.~ ~(Ez a nő hígvelejű! –