Kötet, Fezejet

1    I,      I|        fejéhez ült, kezeivel gyér ősz hajában kapargálva, a másik
2    I,     II|     körüli, igen tiszteletreméltó ősz férfiú, arca a nyájasságig
3    I,    VII| tiszteletre méltó ömlengései, egy ősz hajfürt az elhalt apától,
4    I,    VII|      elevenen tűnik szemei elé ez ősz fürtöt látva – s aztán egy
5    I,   XIII|           mint egy templom kúpja, ősz hajzatának gyér maradványai
6    I,   XIII|           dolmányban.~ ~Ez is oly ősz, mint ők; együtt nőttek
7    I,   XIII|         jelenlevő cigányok, s két ősz hajú jobbágy járula eléje,
8   II,   XVII|      üdvösségesnek lát.~ ~A derék ősz férfiú, amint a felhatalmazó