Kötet, Fezejet

 1    I,    VII| dicsőségben részesítse – szólt nevetve Abellino, és a többi is
 2    I,    VII|    szavamra! – állítá Kárpáthy nevetve.~ ~– Hallották uraim – szólt
 3    I,      X|      le az utcára; az ácsorgók nevetve mondák egymásnak: – „Ez
 4    I,    XII|   ifjaink arcán.~ ~Az ellenfél nevetve, hányiveti délcegséggel
 5    I,   XIII|      tiszttartó a tornácból, s nevetve rákiálta:~ ~– No, te is
 6   II,     XV|    világon idvezültem.~ ~Azzal nevetve, tündöklő arccal lépett
 7   II,    XIX|  mondtam? – kérdé Szentirmayné nevetve.~ ~– Csak visszaemlékezés
 8   II,    XIX|         De igen! – szólt Flóra nevetve, s gyermeteg játszisággal
 9   II,    XIX|     kitalálod-e?~ ~Fanny félig nevetve, félig sírva borult barátnéja
10   II,   XXVI|  gratulálni? – szólt Kecskerey nevetve.~ ~– Ah, ez infámia! * –
11   II,   XXXI|       hiszem – szólt Kecskerey nevetve.~ ~– De hát mi lesz azon