Kötet, Fezejet

1    I,   XIII| pofácskáját, megsimogatá fejét; s nyájasan kérdezé:~ ~– Mi a neved
2   II,    XIV|  leszállani a hajdú.~ ~Az öreg úr nyájasan közelít Boltay mester felé,
3   II,    XIV|           Kárpáthy ülve maradt, s nyájasan fogá meg a kézműves kezét.~ ~–
4   II,     XV|    amennyire lehet, bánjanak vele nyájasan, és ne mutassanak valami
5   II,     XV|       fogá meg Fanny két kezét, s nyájasan tekintve szemébe, monda:~ ~–
6   II,     XV|      volna, amit Teréz!~ ~Azonban nyájasan kellett anyjával bánnia,
7   II,   XXIV|       tiszteletre méltó.~ ~Rudolf nyájasan simogatá meg hitvese fejét.~ ~–
8   II,    XXV|        szemközt állnak.~ ~Az ifju nyájasan üdvözölve lép hozzá, s valami