Kötet, Fezejet

1    I,      I| kezdődött az ítéletidő, már ez negyven napig majd így fog tartani,
2    I,     XI|       mester volt – aminek már negyven éve – rokonérzelemmel viseltetett
3    I,     XI|    sohasem ment nőül senkihez. Negyven év alatt megőszült, megvénült,
4    I,   XIII|          szólt Jancsi úr, mint negyven év óta mindig szokta, meghíva
5    I,   XIII|       jámbor tisztviselő, mint negyven év óta mindig, most is mély
6    I,   XIII|      svábnak azt mondják, hogy negyven esztendős korára jön meg
7   II,    Meg|      ege igazi levegő.~ ~Azóta negyven év elmúlt, hogy a Magyar
8   II,    Meg|   tudnám ezt így megírni, mint negyven év előtt.~ ~ ~ ~1893. aug.