Kötet, Fezejet

1   II,     XV|         szerény meghívásomat. – Nagysád nagy tiszteletben részesíti
2   II,  XVIII|     most már emlékezem jól; óh, nagysád! nincs szavam kifejezni,
3   II,  XVIII| foglalni tisztelt úrnőim. Flóra nagysád ide a nőm mellé, ide, ide.
4   II,   XXIV|        a társaságra nézve, hogy nagysád nem táncol, éppoly nagy
5   II,   XXIV|          És az?~ ~– És ez, hogy nagysád a jövő telet fővárosunkban
6   II,    XXV|        Hát még ha ismerős volna nagysád velök!~ ~Fanny kérdőleg
7   II,    XXV|        rá.~ ~– Igen, ha ismerné nagysád a virágokat nemcsak név
8   II,    XXV|     esett az.~ ~– Most tekintse nagysád ezt a két jávort egymás