Kötet, Fezejet

1    I,      I|       kérdé a tréfás úr. – Hát mondtam én, hogy adok száz forintot?
2    I,      X|      félbe, nem szemrehányásul mondtam. Ön ura saját tetteinek.
3    I,      X|       azt kérem – nem, rosszul mondtam, követelem, hogy legkisebbik
4    I,    XII| Liviusnak, odadörmögé:~ ~– Nem mondtam?~ ~Azután letevé egyik öklét
5   II,     XV|    termet!… Nem tehettem róla. Mondtam neki, hogy miért nem sietett,
6   II,    XIX|     Felelet volt ez arra, amit mondtam? – kérdé Szentirmayné nevetve.~ ~–
7   II,   XXIV|     neje óhajtását?~ ~– Én nem mondtam senkinek, hogy én óhajtok
8   II,   XXIV|       alliance! * Nem, rosszul mondtam, rút, affreuse alliance! *