Kötet, Fezejet

1    I,      I|      szerencsém nagyságtoknak magamban bemutatni Kárpáti Kárpáthy
2    I,    III|      oly csüggetegséget érzek magamban – szólt István, ahogy a
3    I,    VII|    nekem, hogy nem tudtam önt magamban nevén nevezni, csak arcát
4    I,     XI|   megvakítja. De én feltettem magamban, hogy őt megszabadítom az
5   II,     XV| aludjam. De sokszor elmondtam magamban, bár ne lett volna több
6   II,  XVIII|     mondhatni félelmet érezék magamban ily magas körökben megjelenésem
7   II,   XXII|        én már előre gondoltam magamban, minő új életet fogunk mi
8   II,   XXIX|   helyeken, s visszagondoltam magamban minden szót, amit mondott,