Kötet, Fezejet

1   II,     XV|      hagytál meg engemet! Szegény lelkem uram jókor elköltözött e
2   II,     XV|        előkerestem azokat, amiket lelkem uram idejében viseltem,
3   II,     XV|    elébb-utóbb úgyis utána megyek lelkem szegény jó uramnak, akit
4   II,     XV| jóságainál az, ha én valaha az én lelkem Fanny lányomnak egy jó szavát
5   II,     XV|        ember elpirul.~ ~– Óh, óh, lelkem jó leányom, édes szép leányom
6   II,    XIX|           éves gyermekese lehet a lelkem. Anyja mindig őróla beszél.
7   II,  XXVII|          mondott.~ ~– Beszélj még lelkem kicsinyem – rebegé János
8   II,   XXIX|            Másik kincsem, örömem, lelkem reménye itt marad. És ez