Kötet, Fezejet

1    I,      I|           tud nézni; az egész arc kövér, de színtelen tekintetével,
2    I,     II|         hogy vérmes némberek vagy kövér pástétomok által rongáljam
3    I,     IV|              A márki egy elhízott kövér ember, kiről senki sem tenne
4    I,   VIII|         elnököl a bíró, egy derék kövér ember.~ ~Az ajtó felől egy
5    I,   XIII|         orcával tapogatta sorra a kövér vadakat. Jancsi úr az ablakredőnyök
6    I,   XIII|    jobbágy járula eléje, egy nagy kövér tulkot vezetve szarvánál,
7    I,   XIII|         öregeknek nyújtá, magát a kövér barmot pedig parancsolá
8   II,    XIV| felkacagott a leány.~ ~– Ah, az a kövér póktermetű ember!~ ~– De –