Kötet, Fezejet

1    I,     IV|        Hogy is lehetne valami kitűnő, ha a miénk?”~ ~– Tehát –
2    I,     IV| deklamáció, művészi arcjáték, kitűnő hang és ragyogó érzelem
3    I,     IX|       alakjaink nagyobb része kitűnő szerepet foglal el vagy
4    I,     Sz|    mitológiában~ ~excellens – kitűnő, jeles, kiváló~ ~exceptíva –
5   II,    XIV|    karját a mesterébe ölté, s kitűnő szívességgel szólítá fel,
6   II,     XV|    vagy sem.~ ~Kecskerey úr a kitűnő férfiút a legkiválóbb figyelemmel
7   II,     XX|      A jeles hazafiaknak az a kitűnő szabadalmuk van, hogy akármit
8   II,   XXVI|       ahol csak igen jeles és kitűnő gavallérokkal fogunk összejőni.~ ~