Kötet, Fezejet

1    I,      I|       az? Szerencsémre az apám jókor meghalt, s én elmentem anyámmal
2    I,    VII|          Nagysádtok még nagyon jókor hagyták el Angliát; a víg
3    I,   VIII|      sietett arrafelé, s éppen jókor érkezék. Egy perc múlva
4    I,      X|      közbeveték magukat; éppen jókor! Ahány ága volt a hímzőrámának,
5   II,     XV|   engemet! Szegény lelkem uram jókor elköltözött e gyalázat elől
6   II,     XV|       pénz útban volt, s éppen jókor érkezék Abellinónak vigasztalásul.~ ~
7   II,     XV| Abellino. Neki nem volt szabad jókor érkezni. Egy éltes, idegen
8   II,    XXX|        Búcsúvételek~ ~Mindenki jókor lefeküdt a kastélyban, csak