Kötet, Fezejet

1    I,     IV|         jár. „Te paraszt, úgymond, jer ide, fogd a lovamat, míg
2   II,    XIX|            kacagott.~ ~– No, tehát jer ide, szóljuk meg a többieket
3   II,  XXIII| mediatisáltattad magadat Indiában. Jer, ülj mellém. Hoztál azokból
4   II,  XXIII|          vissza is ad.~ ~– Azonban jer, ülj ide mellém, és tedd
5   II,   XXIV|            felelsz rá csintalanul. Jer hát ide; játsszunk találós
6   II,    XXV|       tudott megkülönböztetni.~ ~– Jer, menjünk eléje – szólt nejéhez,
7   II,    XXV|       senki sem tudja, mit.~ ~– No jer hát barátnéd elé – sürgetőzék
8   II,   XXIX|        némán inté helyeslését.~ ~– Jer tehát velem a levéltárba.