Kötet, Fezejet

1    I,    VII|           azt én jobban tudom. Én ismerem az életet, mert magam is
2    I,     IX| odamenjenek hozzá! Azokat is mind ismerem. Azt csodálom, hogy minek
3   II,    XIV|       mennyire szeret!~ ~– Tudom. Ismerem őt. Becsültem mindig; derék
4   II,    XIX|       Semmiféle tulajdonságát sem ismerem, pedig minden hónapban van
5   II,    XIX|             Óh, már ezeket jobban ismerem náladnál. Többet tudok róluk,
6   II,    XIX| asszonyságot. Ennek egy gyöngéjét ismerem: van egy kedves fiacskája,
7   II,    XXI|           az egész csapatban.~ ~– Ismerem már őket, az egyik a Cicke,
8   II,    Veg|           s ami hibáit még én nem ismerem, legyenek szívesek felfedezni.