Kötet, Fezejet

1    I,     VI|           csáb, nem varázslat; de ideál, de költészet!~ ~A közönség,
2    I,     XI|     szokott adni. A leány karcsú, ideál alak, epedő fekete szemekkel,
3   II,   XVII|           előtt a tüneménnyé vált ideál. Azt látta ott a gyűlés
4   II,    XIX| barátnéját, és őt megcsókolni; az ideál ismét eltűnt a szívből,
5   II,    XXI|            ha most ő – a névtelen ideál – mellette nyargalna sebes
6   II,    XXI|          férj, másiknak szeretett ideál.~ ~Flóra örömriadva rohan
7   II,    XXI|  pillanatban; ez ifjú, ez imádott ideál a legszebb, legnemesebb
8   II,    Meg|       múlté; bátran megnevezhetem ideál alakjaimat: Széchenyi Istvánt