Kötet, Fezejet

1    I,     II|     felébredt a nemesi büszkeség, s hidegen voná ki karját a bankár
2    I,    III|      visszatérőben vagyok.~ ~Rudolf hidegen szólt közbe, egészen más
3    I,    III| galvanizmusa * az egész – felelt rá hidegen Rudolf szemeit hanyagul
4    I,    XII|           nyomai sem látszanak; oly hidegen, oly nyugalommal viseli
5   II,    XIV|   véletlenül az ifjú nevét; a leány hidegen maradt, dicsérte, becsűlé,
6   II,    XIV|          tagadólag csóválta. Azután hidegen, okosan felelt:~ ~– Az szerencse
7   II,   XVII|              gyámját és nagynénjét. Hidegen, szótlanul iparkodtak tőle
8   II,   XXII|         volna megőrülni.~ ~Most már hidegen lehetett végiggondolni az