Kötet, Fezejet

1    I,      I| monsieur * Jancsi!~ ~Jancsi úr hallgatott; szemei folyvást figyelemmel
2    I,    VII|          Chataquéla”?~ ~Rudolf hallgatott, nem felelt semmit.~ ~Tehát
3    I,   VIII|   morgott, bőgött, csak nappal hallgatott el.~ ~Tudnunk kell mindenekelőtt,
4    I,      X|    visszafojtotta a szókat, és hallgatott. Végre egy napon ebédhez
5    I,      X|           Az asszony egy ideig hallgatott, azután siránk hangon folytatá:~ ~–
6    I,     XI|  Abellino.~ ~Az ének végeztéig hallgatott, de arcán látszott, mintha
7   II,    XIX|     Fanny barátnéjától. Ő csak hallgatott, ő csak nézte e finom beszédes
8   II,   XXII|    után, ha a tisztes agg nőre hallgatott volna, és ülne most is otthon