Kötet, Fezejet

1    I,    VII|   asszonyt; ez az első. Azután gondom lesz rá, hogy hirtelen meghaljak;
2    I,   VIII|     uram, nekem csak arra volt gondom, hogy egyből se maradjak
3    I,   VIII|     kalendáriomcsináló; hát mi gondom nekem arra?~ ~– Ej ej, gondolj
4    I,   XIII|            Óh, nekem egy csepp gondom sincs rá; dehogy van egy
5   II,     XV|       életemben nem lesz egyéb gondom, mint hogy kegyednek örömet
6   II,  XXIII| csinálnak tőlem Kárpáthyék! Mi gondom nekem arra? Tőlem beszélheti
7   II,  XXIII|       járni, s más effélét; mi gondom nekem mindezekre? Annyit
8   II,   XXIV|      emberhez. Utoljára is, mi gondom nekem a világra, nekem az