Kötet, Fezejet

1    I,     IV|   belőle holtig; egy kicsinyt gondolkozni látszott, azután eltette
2    I,     XI|        s Krammnét újra hagyta gondolkozni egy álló hétig.~ ~Azon vasárnapon
3    I,    XII|      bár nincs oka többé róla gondolkozni, benne jóltevőjét sejteni,
4    I,   XIII| férjet, szaporán.~ ~A paraszt gondolkozni akart.~ ~– Egy, kettő, három!
5   II,    XIV|    mindig ez édes fájdalomról gondolkozni, míg végre a seb halálossá
6   II,     XV|   fehér arcával találkozni, s gondolkozni kezdett róla, vajon ne legyen-e
7   II,    XIX|       esik, most kezdtek róla gondolkozni, hogy a leereszkedéshez
8   II,   XXIV|          Rudolf elkomorodott, gondolkozni kezde; de azután megint