Kötet, Fezejet

1    I,      I|         arc, hogy az ember atyjára gondol utána. De ami még feltűnőbbé
2    I,    XII|     eszmétől, hogy azon ember őreá gondol. Ámde azért a tövis benn
3    I,    XII|        olyan követelés, amilyet ön gondol! Ez magánügy, személyes
4   II,   XVII|          húzzák oda. Mindenki arra gondol, hogy sok embert, sok szép
5   II,    XIX| magaviseletű, minden nőről rosszat gondol, kivéve a magáéról, mert
6   II,    XIX|     magáéról, mert azzal éppen nem gondol, amellett heves, szenvedélyes;
7   II,    XIX|          amit tesz, mond, még amit gondol is, az neki mind nem tetszik.
8   II,    XXV|   kétségbeeséssel küzd, midőn önre gondol? Boldogabb lesz-e ön ezáltal?