Kötet, Fezejet

1    I,     IV|     és markába nyomja: „Nesze fiam; és ne félj semmit, ezután
2    I,   VIII| tömött meg dohánnyal.~ ~– Te, fiam, Miska – szólt nagy ravaszsággal –,
3    I,   XIII|     No, te is eljöttél, Marci fiam? Te ugyan jól jártál, hogy
4   II,    XIV|    akarom. Látod, nekem nincs fiam, és te egészen oly fiú vagy,
5   II,   XXIX|      reménye itt marad. És ez fiam.~ ~E szóknál jelent meg
6   II,   XXIX|     előtt állok. Akarom, hogy fiam jobb legyen, mint én voltam.
7   II,   XXIX|    felét! Én azt akarom, hogy fiam boldog legyen. Mi a boldogság?
8   II,   XXIX|  Kárpáthy –, hogy ha egyetlen fiam gyámsága legközelebbi rokonára