Kötet, Fezejet

1    I,     II| támlája mögé vetve –, hogy van ezeknek egy nagy könyvük; legkevesebbet
2    I,     II|        hínak, nem tudom miért; ezeknek a prókátoroknak nincsen
3    I,     II|       én azért jól tudom, hogy ezeknek az uraknak oly jó rendben
4    I,     XI|    nemesebb virágok magvait.~ ~Ezeknek a vén, életkedvhagyott nagynénéknek
5   II,     XV|      magam főztem, hogy legyen ezeknek a culáknak * mit enni; azokat
6   II,  XXVII|      hőse leend, elmondhassa: „Ezeknek neveit a jó öreg Kárpáthy
7   II,   XXIX| paripáimat, kedvenc agaraimat. Ezeknek jobb gazdát, neki kedvesebb
8   II,    Meg|       emlékezet, az ítélő ész. Ezeknek együtt kell az új költeményt