Kötet, Fezejet

1    I,    III|        elmondani, hogy micsoda érzés az. Legyenek csak az urak
2    I,     XI|  Szívébe edzve van a jó iránti érzés, s egy illetlen tekintet
3   II,   XXIV| lelkével.~ ~Emberek, kikben az érzés való és nem szenvelgés,
4   II,   XXIV|      mindig valami kellemetlen érzés futotta végig lelkét. Mindig
5   II, XXVIII|       hát az embert a szívbeli érzés? Most már tudom, hogy nem
6   II,   XXIX|      valami szokatlan kellemes érzés állja el tagjaimat, hogy
7   II,   XXIX| végintézetének elmondá, a nagy érzés annyira erőt vett rajta,
8   II,   XXIX|     fiamhoz.~ ~Fiamhoz! Mennyi érzés, mennyi indulat van ez egy