Kötet, Fezejet

 1    I,     II|     záratja magát?~ ~A bankár mosolyogva tevé kezét a dandy vállára,
 2    I,     II| mégiscsak uzsorás.~ ~A bankár mosolyogva tette zsebre a megbántást,
 3    I,     VI|      megőrül a kulisszák közé mosolyogva, s meghal az alvilági páholy
 4    I,    VII|     nyúlni, ha látná ez ajkat mosolyogva? hogy más helyzetéről ne
 5    I,   VIII|       úton – szólt Kiss Miska mosolyogva – s, egy esteli ülés alatt
 6   II,     XV|      meg nem tanulom.~ ~Fanny mosolyogva vevé íróeszközeit, s egy
 7   II,  XVIII|       jó Varga bácsi? – kérdé mosolyogva Fanny. – Ha semmit sem hozott,
 8   II,  XVIII|    barátom – felelt Fanny, és mosolyogva tekintett a becsületes öregre.~ ~
 9   II,   XXIV|    vissza nem vonja.~ ~Rudolf mosolyogva csókolt kezet, és szobájába
10   II,   XXIX|      mindenütt, ébren, aluva, mosolyogva, szomorúan – láttam, mint
11   II,   XXIX|   menjünk.~ ~És könnytelenül, mosolyogva, mint aki menyegzőjére készül,