Kötet, Fezejet

1    I,   VIII| Amint a bika meglátta, hogy ellenfele talpra állt, veszett dühvel
2    I,   VIII|  ilyen viadalokhoz, s amint ellenfele közel jutott hozzá, hirtelen
3    I,   VIII| ember mozdulatlan rátérdelő ellenfele alatt, s engedi magát tarkótól
4    I,    XII| bolond, ön engemet lőtt meg ellenfele helyett. No nézzék uraim,
5    I,   XIII|    veszett csapást intézett ellenfele halántékának. Az egyszerre
6   II,    XVI|  törekvésül tűzé ki magának ellenfele arcát megpiszkolhatni, orrát
7   II,    XVI|  magával, szinte belefutott ellenfele kardjába, s elvégre dühének
8   II,  XVIII|    aki szüntelen megtalálja ellenfele védtelen gyöngéit.~ ~– Persze,