Kötet, Fezejet

1    I,      I|  volt a lárma, egyszerre úgy elhallgatott minden ember, a szájak tátva
2    I,      V|     névvel? Tapsolóinak fele elhallgatott volna, ha signora Catalani
3   II,    XIV|     a leány.~ ~Boltay mester elhallgatott. Nem volt semmi rendkívüli
4   II,     XV|     sugallattal, amint anyja elhallgatott, a támadt csendben egy Úrimáját *
5   II,     XV|    És azután jó hosszú ideig elhallgatott. Fanny azt hivé, hogy már
6   II,    XVI|   azután.~ ~Erre Fennimor is elhallgatott. Ő is azt gondolta, amit
7   II,   XXIV| hanem kitudja a legmélyebben elhallgatott titkos gyalázatát mindenkinek.~ ~
8   II,   XXIX|   nábob, míg mindenki mélyen elhallgatott. – Isten megszámlálta napjaimat,