Kötet, Fezejet

1    I,      I|    roué boszontó búcsúja, ki csókot hányva integetett felé:~ ~–
2    I,    VII|       ekkor azt kiáltá: „Egy csókot azon férfiúnak, ki velem
3    I,    VII|      Hát azután megkapta-e a csókot?~ ~– Hagyjon ön beszélni,
4    I,    VII|    szolgáltató ki a kitűzött csókot.~ ~Általános kacaj, melyben
5   II,     XV|  hogy ölelést, zokogást vagy csókot vissza tudna adni.~ ~Az
6   II,   XXIV|  vonja, s egy forró, szerető csókot ne nyomjon mosolygó arcára!~ ~–
7   II,    XXV|    hogy szeresselek.~ ~Ezzel csókot vetett feléje kezével hálószobája
8   II,   XXIX| vetve szemével, még egy néma csókot vetve kezével a sötétség