Kötet, Fezejet

1    I,      V|        vánkosára, forró ajkait csókolá, égő fejét keblére fekteté,
2    I,    VII| ajkaihoz emelé a képet, és meg csókolá azt. Arcán az elpirulás
3   II,    XIV|       nekem.~ ~Sándor szelíden csókolá meg az öreg kezét, melyet
4   II,     XX|      kedves nőnek, összevissza csókolá a helyet, hova a férj neve
5   II,   XXIV|      számtalanszor összevissza csókolá arcát, ajkait és szemeit,
6   II,    XXV|      szép fejét, s összevissza csókolá férjét, s még azután, hogy
7   II,   XXVI|    gyönyörűségében összevissza csókolá érte férjét.~ ~ ~ ~
8   II,  XXVII| tövises bajuszával összevissza csókolá piros két orcáját, még mosolyogni